Nem gondolom, hogy ennek a közgyűlésnek az utolsó fele kellett volna. Az eleje se feltétlenül. Nem szeretek konferenciázni, nem az én stílusom. Hasonlóképpen viszonyulok az egy helyben üléshez. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Máté mindjárt visszajön. Érzem, elefántnyi dózisra lesz szüksége a kékfrankosból, mire megnyugszik. A hallottak alapján ezt még meg is tudom érteni. Holnap viszont nem lesz semmi, csak móka, party, kacagás, meg egy négy órás előadás... (hű, még rímel is...) Nem baj, elfér. Megpróbálok szerezni igazolást iskolalátogatásról, meg mindenféle mást is. Például engedélyt a lengyel minorra. Bár ez jó előjel, hogy utólag kell. Az órarendemet is felsőbb engedély nélkül szabtam át, na az is tény, hogy ez az egyetlen dolog az egyetemen, ami halbwegs megbízhatóan működik. Meg jegyeket is veszek, vonatra, meg sok más okosságra. Manó, gyere, unom az agyam. Kell valami jó baromság, de izibe...