Kezd lohadni a lelkesedésem. Olyannyira, hogy alig tanultam valamit. A táncóránk roppant érdekesre sikerült. Tanultunk valami olyan lépést, hogy majdnem kirúgtam magam alól a lábamat közben... Mátéval terveztük, hogy ma úgy megyünk egyetemre, de nem lett belőle semmi. Kell is az! Máté reggel már nem is volt itt.
Én viszont elmentem szállást foglalni. Az Amerikai úton lett egy kis panzió, remélem minden rendben lesz, egyik kedves vendég sem panaszkodik majd. Cserébe majdnem elkéstem óráról, de azért annyira nem volt vészes a dolog. Álmosodom folyamatosan. Nem jó ez így, annyira. Elmaradt a lengyelóra. Ez se party annyira. Az még kevésbé, hogy csak a helyszínen tudtam meg. Cserébe sikerült érvényesíttetni a diákigazolványomat. Ez sem egy utolsó érv. Csináltam egy listát, hogy milyen jegyek kellenek a hétvégére. Egészségesen el fogok vonatozni 3.000 ft-ot. Az össz távolság erősen 500 km fölött lesz...
Már csak egy Textinterpretation óra Undinével, Vogttal, és kis szerencsével - nagy szerencse, hogy nem olvastam még el - Bicska Maxival. Az élet szép, meg különben is. Annyi taktikai előnyöm viszont van, hogy maradt egy fél termosz kávém. Ezzel életben tarthatom magamat óra végéig. Érkezzen meg a pénzem - reggelre csak itt lesz - és meg is veszem a jegyeket. Elég durva világok vannak itt. Remélem a hétvégére nem figyel be semmi különleges...
ÉS ESTE KÖZGYŰLÉS! Na ott fogunk meghalni, nem kicsit, hanem nagyon...
