valami újat...

És megint itthon - kolesz - megint csak egy pillanatra. A jegyzet teljes hossza 5 oldal lett, ahogy kimentem a természetes fényre, alig láttam. Továbbra sem szeretek négy órát egy hekyben ülni. Most lazulás, teaivás,…

Kezd a nap megint izgalmas lenni. Egyetemen vagyunk, szünet van, diktáltak másfél órát, gépeltem három oldalt, és most lazulunk a Wifis kávézóban. Élni tudni kell...

"Még a legsötétebb elképzeléseimben sem jártak ránk ennyire sötét világok, mint most..."

Nem gondolom, hogy ennek a közgyűlésnek az utolsó fele kellett volna. Az eleje se feltétlenül. Nem szeretek konferenciázni, nem az én stílusom. Hasonlóképpen viszonyulok az egy helyben üléshez. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Máté mindjárt visszajön. Érzem, elefántnyi dózisra…

A harci morálom tovább csökken. Ezt igazán nem kellett volna. Az elmúlt iskolai éveimből négy évet matematika-tagozaton töltöttem el. Semmi mással nem kellett foglalkoznom egész idáig, mint azzal, hogy kombináljak, azt viszont aktívan. Megtanultam azt is, hogy elég, ha ki tudod…

Kezd lohadni a lelkesedésem. Olyannyira, hogy alig tanultam valamit. A táncóránk roppant érdekesre sikerült. Tanultunk valami olyan lépést, hogy majdnem kirúgtam magam alól a lábamat közben... Mátéval terveztük, hogy ma úgy megyünk egyetemre, de nem lett belőle semmi. Kell is az!…

Ez se rossz:"A szerelem olyan, mint a másnaposság. Vagy az idő gyógyítja meg, vagy az alkohol..."

"A történelem azon dolgok gyűjteménye, amit el lehetett volna kerülni..."

A mai nap hőse egyértelműen Matthias Bachmann münsteri születésű berlini egyetemista, aki elküldte nekem a koldusoperát. A másik hős a Német Szövetségi Posta, amely elhozta nekem eme remeket. Pénteken feladták, ma már itt volt. Jó nem? Ezen kívül nem volt semmi különös.…