valami újat...

Nahát kedves olvasók,élőben jelentkezem a helyszínről, mert nekiszabadultam a nagybátyám gépének. A helyszín Płock, a festői Lengyelországban. Nagybátyám gépét berendeztem - Tomcat szavaival élve - alternatív újságírásra, szóval mehet. Az utolsó hétvégén se tétlenkedtem, egy kis adrenalinsokk azért még kellett, mielőtt elkezdjük az "unalmas és ingerszegény" diákéletet Budapesten. Szóval felkeltünk Apával meg a Nagymamával fél ötkor, és elindultunk Lengyelország felé. Az első 500 kilométert le is gyúrtuk rendben, akkor valami minősíteni nem kívánt alak befékezett előttünk... nem kell részletezni, nekünk semmi bajunk nem lett, a kocsi eleje viszont kicsit darabosra sikerült. Először is idegesek voltunk. Aztán jött az autómentő. Mivel hárman voltunk a kocsiban, amentőben pedig csaketten fértek el, én a mentett autóban utaztam, hullapózban. Ez azt jelenti, hogy az egyik ülést teljesen hátradöntöttük, és azon feküdtem másfél órát, úgy, hogy mozgáslehetőságem gyakorlatilag semmi nem volt, na jó, az órámat meg tudtam nézni. SOha többet nem fogok panaszkodni a hálózsákra, igérem! Ennek is vége volt, vártunk egy szimpatikus szervízben. míg a biztosító adatait felveszikm és nagybátyám ideér értünk. Én az időt igyekeztem értelmesen kihasználni, és nylevet gyakoroltam - először a szervíztulajjal, aztán a biztonságival beszélgettem sokat, lengyelül. Elfér. Aztán megjött a nagybácsim, és elvitt minket haza. Ma várjuk az autót Magyarországról, ami hazavisz minket. Egyébként - ahogy apámat ismerem - már Magyarországon lennénk. Az az egy szernm szépséghiba, hogy holnap akartunk beköltözni a koleszba, meg a fehér nyakkendős gyűlésről is lemaradok. De ha belegondolok, hogy úgy is járhattam volna, hogy néhány teológiai kérdésnek járok sürgősen és hitelt érdemlően a végére, akkor örülök, hogy csak szegény autónak jutott ki rendesen, és mi egy alapos ijedséggel megúsztuk. A rendőrségről, meg a többi ügyintézésről ne szóljunk semmit, áriember nem káromkodik, márpedig ezt elginkább abban a dimenzióban lehetne. Ez van. "Vesztettünk" egy napot, de lehet, hogy cserébe kicsit pihentebben jutunk vissza Magyarországra, sőt, legalább kicsit több idő jutott az itteni családra. És ez ekkora távolságokban gondolkodva nem is utolsó dolog. Szóval remélem, a kocsi rendben ideér, és mi is rendben hazajutunk...