Minden okom meglenne az elégedettségre. De már Ádám atyánk óta meg van az a jó tulajdonsága az ember gyerekének, hogy mindig nyavalyog valamiért. Az egykori "Ostblock" területén különösen. De többnyire van is miért. Szóval:
A szilveszterem nagyszerűen telt. Reggel korán ébredtem, hogy elérjem a kilenc óra tizenötkor induló buszt Felpéce, mert Évinél szilvesztereztem, "im trauten Familienkreis" ,ahogy német barátaink mondanák. Egy enyhe kis izgalommal az emésztőszerveim táján, mert mégiscsak "bemutatkozni megyek", azt nem nézve, hogy a szülők már ismernek, de mégis. Szóval kelés, reggeli, kávé (Wellnesprogramm :-) ), öltözés, virágbolt, busz. Pont.
Előző nap még nyomtattam a Google segítségével egy térképet Felpécről, hogy véletlenül se tévedjek el, és topográfiában járatos barátnőmmel konzultálva bejelöltem rajta a kulcsfontosságú pontokat, úgymint célobjektum=lakás, kocsma, templom, óvoda. Szóval felkészülve a partraszállásra felszálltam a buszra és elindultam a cél felé. Természetesen gond nélkül kikötöttema célobjektumnál. Az egyedüli zavaró tényező a "Tacsika" névre hallgató mobil-gyalogságitámadás-elhárító eszköz volt (HUN-KU-14-TYA-25), amely kis híján megakadályozta a területre való bejutást. Még a korrupicó se segített, a béke fejében felajánlott javak (szalonna) se enyhítette meg, és továbbra isküldetésének tekintette a bokám eliminálását.
Ezen kívül ebédeltünk is. Évi nagymamája OLYAN töltöttkáposztát csinált, hogy mind a tíz újjamat megnyaltam volna, ha nem lettem volna elfoglalva a repeta elpusztításával. Így sajnos ez a demonstratív gesztus elmaradt. Meg se tudtam neki köszönni, mert nem találkokztunk. Nya-nyam.
Ezen felül felderítettük a községet. Szőkőhegyek, földek, meg az ismeősök lokációit sikeürlt tárolni. Olyan szép a hegy a sok zúzmarás fával!!!ű
Ezen felül vacsoráltunk is - meg fényképeket néztünk. Évi múltját a fényképekről már tökéletesen ismerem :-). A vacsora elsőosztályú volt - csülköt-sonkát ettünk. Nagon finom volt - emlékeztet az Apukámtól "Golonka" néven ismert kajára. De ez egy külön fejezet.
Este még megnéztünk Webber mester "Az operaház fantomja" című Opusát. Az Újévet Himnusszal és Pezsgővel köszöntöttük, majd levezetésnek Irígy Hónaljmirigyeket néztük. Igen. Ezen kívül sor került még egy hosszadalmas - másfél óra - közös újévi Bibliaolvasásra, zárt körben. Több "tételt" is megvitattunk, majd maradt még két és fél óránk aludni.
Reggel kicsit álmos fejjel mentem be Győrbe. Aludtam egész nap.
Másodikán du. jöttünk Pestre. Már ekkor mozgott bennem valami. A vonatunk késett volna 50 percet, ha nem nyergelünk gyorsan át az IC-re. Úgyhogy felértünk, mindenki booldog. Megnéztük a Tűzzel-Vassalt, Máté azóta a "Hej, Sokoły" című ukrán népdalt tanulja lengyelül, Maryla Rodowicz feldolgozásában. A szöveget nem érti még, de már dolgozunk rajta. innen a "Sej, ti Sólymok" cím, ez a refrén kulcsszava.
Tegnap kezdődött az a rész, amit Gergő szaktársam "erőszakos *****************************" -nek szokott nevezni. Rosszkor mentem orvoshoz, és volt három óra holtidőm, amikor is sikerült bevásárolni, de ez nem enyhítette a rosszkedvemet. Ezek után nem kaptam gyógyszert, mert ez ELTE még nem jelentett le a TB-nek. Kissé hajlamos vagyok túlozni, már kezdtem érezni a kötelet a nyakamon, hogy nem kapom meg az életmentő gyógyszeremet... Dolgoznak rajta, de kicsit be vagyok ijedve. Mindenesetre köszönöm, hogy utánanéznek - talán kicsit hamarabb is lehetett volna. Azért felmerült, hogy az ügyfélszolgálaton az ELTÉn megkérdezem, milyen címre orassam a gyógyszerem számláját. Havi 20-40000 Ft-ról van szó. Kicsit bosszantó...
Sajnos az életérzés megv an, ahogy Budapest területére lép az ember. Hivatal, bürokrácia, Woodstock az orvosnál, meg közlekedési analfabéták. Fuj....
Danoit tegnap kivittük a reptérre. Sokáig tartott. Utána voltunk palacsintázni.
De érzem, hogy élek: holnap hajnalban megyünk Babciáért. Annyira hiányzik ez az érzés!!!!
