Valóban. Ferihegyen 15 fokot mérnek a számítógép szerint, és ha hihetünk neki, az égbolt is tiszta. Mindazonáltal én nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy elég sok sötétet átéltünk az elmúlt néhány napban, de a java hátra van. Vegyük először azt, hogy a hétvégén elég sok mindent el kellett volna intézni. Ehhez képest csak Mosó Masa lehetett volna büszke rám, mert említésre méltó dolgot csak a mosást csináltam. Meg aludtam, meg vasútat építettünk Danival. Na nem mintha ez akkora baj lenne, de azért mégis.
Továbba: tegnap reggel elköltöttem első ELTE-s angolórámat is. Azt azért hiszem túl fogom élni, ebben ugyanis nem voltam teljesen biztos. Az irodalomra kezdek komolyan gyanakodni. Még mindig le vagyunk maradva Hoffmansthalnál, és hogy ő miért akar a szavakkal szakítani, na meg különben is. Fontolgatom egy tanulmány írását arról, hogy miben egyszerűsítette le a kifejezést és kifejezésmódot, valamint ennek lehetőségeit a távíró- kockák kedvéért, az a nagy szar berendezés, ami a vadnyugaton a vezetéken vitte a híreket, és egy baktersapkás fickó nyomogatta a postán - megjelenése, és az ezzel köztudatba lépett digitális jelrendszer... (azt hittétek a digitális jelrendszer az informatikusok találmánya? Járjatok bölcsészkarra, és megtudjátok miért nem... :-D Ezért jártam két évig kultúratudományra... :-D ) A tanulmány kitérne még sok, a mai - jellemzően digitális jelrendszerrel dolgozó - kommunikációs jellegzetességre is.
Aztán, ezzel még nincs vége. Tegnap referáltam. Lengyel történelemből :-). Magyarul :-( . Szóval elfért. Egész jól sikerült, a prof meg is dícsért. Viszont, a sötétedés itt játszik először. Hiába tudtam majdnem minden felmerülő kérdésee válaszolni, hiába voltam egyszerre pontos, egzakt, szórakoztató, alapos (meg szerény is természetesen), azért csak be kell nyújtanom a referátum anyagát házidolgozat formájában, durván tíz oldal terjedelemben. A bosszantó a dologban az, hogy ez ANNAK A HÉTVÉGÉNEK a feladata lett volna, amit zömmel mosással, és még nem tudom mivel töltöttem. Erről ennyit. Estére a szokásos vasútépítés Danival. Engem ezek a piszok villamosok mindig szívatnak - nem vagyok képes használható pályát építeni - de legalább beüzemeltem vagy két NoHAB-ot.
MA reggel - még mindig viszonylag sötét volt - 6.40-kor megszólalt Máté vekkere. Aztán akár diktálhattam volna az eseményeket, mert már három hetes rutinból egész jól tudom, hogy a következő egy órában nem lesz alvás, csak imitálom, mert Máté a reggel minden percét kihasználja, általában elég zajosan. Na nem mintha én bármivel is jobb lennék, a hétfő reggeli ténykedéseimről azért gondolom ő is megírja a fekete krónikát alkalmanként.
Elég csipás fejjel másztam ki az ágyból, és annyira nem éreztem magam a helyzet magaslatán, de nagy nehezen betaláltam az egyetemre, vettem gyógyszert, és abszolváltam az óráimat. Hát nem volt egyszerű, de a mindig "tartalmas és értékes" hozzászólásaimon kívül két elcseszett kernelfordítást is elkönyvelhetek a mai napra, kizárólag egyetemi berkekben.
Aztán, most következnek az igazán sötét dolgok. Tanulni kellett! Ez még tartható, de ma este közgyűlés is lesz. Na az nem annyira szép. Én csak natúr fáradt leszek a végére, mivel, azt hiszem idén először, és ebben a hónapban utoljára, sikerült jól megszerveznem az időmet, és holnapra már most, ebben a pillanatban fel vagyok készülve. Máté viszont azt hiszem súlyosan káromkodni fog a végére. Bár, hogy a németes műveltségemet fitogtassam "ich lass' mich überraschen", az is megeshet, hogy Máté fog engem csitítani. "Nichts ist unmöglich".
Meglátjuk. Ezen felül csak annyi sötétség maradt, hogy szarakodik a GPRS/3G/HSDPA net. Remélem, hónap elejétől jobb lesz, mert egyébként felmondok...
