valami újat...

Na ez meg a másik. Azt hittem, szép órarendem lesz, hát nem. Úgy tűnik, majdnem olyan okádék lesz, mint az ezen félévi volt. Csúnyán. Még szerencse, hogy nem jelentkeztem dolgozni, most aztán szívhatnám a fogamat. Brrr.

Kezdtem aktívan elgondolkodni. Ha már egyszer - ugye - háromnyelvű környezetben nőttem fel, akkor lehet, hogy indokolt lenne három nyelven blogot írni. Nem is az a baj, hogy kimeríti a rendelkezésre álló erőforrásokat, hanem inkább az, hogy ennyi virtuális szemetet talán…

Felmerültek a mai nap folyamán roppant értelmes kérdések, meg is osztok veletek néhányat:Vajjon mennyit alhat egy egészséges(nek nem feltétlenül mondható) fiatal anélkül, hogy komolyabb károkat szenvedne. Ma azt hiszem, elég közel jártam ehhez a határhozHogy van az, hogy abból a…

Az a nagy helyzet, hogy le vagyok maradva mint a fekália a vonatról.Kimaradt az életemből valami, és nem tudok tovább élni nélküle: MONDJA MÁR EL NEKEM VALAKI, HOGY KI A ROSSEB AZ A BALI LACI???!!! 

Kezdem magam felnőtt embernek érezni. Legalább annyira szenvedek a takonytól, mint a mesebeli felnőtt férfiember...

Lassan kezd unalmas lenni, hogy mindig ugyanazzal kezdek, de vannak megváltoztathatatlan dolgok: "Le vagyok épülve'. Ezúttal egy kicsit komolyabban, mint általában, de ez nem baj. Leginkább annak tudható be, hogy benáthásodtam, álmos vagyok, meg néha a vércukrom is megtréfál.…

Szóval ott van ez a kis állat, amit Évi vett az IKEÁban. Ma ünnepélyesen adományoztam neki a "Günni az alfahím" nevet, valamelyik mértékadó német szórakoztató esti film után. A címére nem emlékszem, de annyira nem is volt jó. Nem baj, a név azért még maradhat...

Cseles állapotok uralkodnak továbbra is - hogy felvegyem a kultúra fonalát. Még olvasgattam mindenféle okosságokat, stílusgyakorlatnak pedig lassan, de biztosan beépítem és elsajátítom Axe blogírói stílusának gyönyöreit. Sokat nevettem - nagyon jól éreztem magamat.…