Lassan kezd unalmas lenni, hogy mindig ugyanazzal kezdek, de vannak megváltoztathatatlan dolgok: "Le vagyok épülve'. Ezúttal egy kicsit komolyabban, mint általában, de ez nem baj. Leginkább annak tudható be, hogy benáthásodtam, álmos vagyok, meg néha a vércukrom is megtréfál. Ezen felül néha el kell gondolkodjak azon, hogy miből fizetek én ki ennyi táborozást, meg miegymást. Nem tom, de majd kiderül, én bizakodós állatfajta vagyok.

Az érkezés utáni két napban nem csináltam semmi érdemlegeset, csak Prágát szerveztem, meg a tavaszi német vezképzőt. Vettünk jegyet - szerencsére nem a saját pénzemből, mert szívbajt is kapnék. Kicsit problémás volt megbeszélni a fazonnal a pénztárban, bár inkább úgy fogalmaznék, körülményes. De sikerült, végső soron, úgyhogy nincs semmi baj. Van jegy.

Kedden Prágát szerveztem - detto - és pénzeket gyűjtöttem be. Ez egy fárasztó dolog.

Szerdán hasonlóan. Dirk beírta a jegyemet, 4-est kaptam, ezzel be is zártam a vizsgaidőszakot. Hurrá Hurrá! Este még elmentünk Évivel sétálni a várba. Lefele valami mókás kis ösvényen akartunk jönni, de nem találtam meg, úgyhogy direkt a Clark Ádám tér fölött vissza kellett fordulnunk. Kellemetlen. Utána még ettünk...

Ma meg le vagyok épülve, mint volt szerencsém már leírni. Nagyon. Nem baj, előfordul...