Mozgalmas hétvégém volt, nem panaszkodhatok. De nem is teszem. Szóval, amint előrevetítettem, szombat délelőtt KIE-megbeszélés, a saját legnagyobb meglepetésemre saját vélemények hangoztatásával, majd mindennek tetejébe meg is választottak bizottsági tagnak is. Vicces lesz ez érzem, de hogy mennyire, azt majd a jövő megmutatja.
Utána irány az esküvő. Én őszintén szólva nem is tudtam, hogy ezen a héten lesz, de szerencsére írtak időben. Úgyhogy végül is semmi sem akadályozhatott meg, hogy megjelenjek. Úgy terveztem, a templomi esküvőt megnézem, azt annyi. Hát ezt akkor buktam be, amikor megláttam a sok mosolygós arcot, és eldöntöttem, hogy maradok, amíg csak lehet. Az ifjúság bevonásával errefele nem szokás tétovázni, közlik, hogy gyere énekelni, oszt mész. Jó is volt. A pár meg nagyon szép. Tibor meg igen jól prédikált. Szóval elégedettek lehetünk a dologgal.
Haza. Kis lencse benyom. Inget kicserél. Vissza lagziba.
Kevés eszegetés, nagyon élvezve a társalgást. Meg általános öröm a pár és a többi ifis viszontlátásán. Jó program, jó hangulatban. Lufis fogadalmi-ajándék játék. Hát remélem, Kriszti és Árpi nem olvassa most a blogot, mert még megtudnák, hogy megfogadtam, hogy valami hamisítatlan... -t főzök nekik, hogyha az én kártyám visszajut hozzájuk. Mindenesetre holnap asszem megy a drót Babciának, hogy mihamarabb tanítson meg ilyet főzni. Fő a biztonság. Márpedig szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a kártya el fog jutni hozzájuk, ugyanis a lufit lekéste... ;-)
A hamisítatlan partyhangulat sajnos vagy szerencsére éjfélkor nekem véget ért, mert el kellett indulnom haza. Sajnos, mert nagyon jól éreztem magam, még táncoltam is, anélkül, hogy balesetet okoztam volna. Már tánc közben. Az utána egy másik kérdés... :-D Szerencsére, mert így meg volt esélyem, hogy ma reggel felkelek. Hát éppenhogy sikerült, hat óra után néhány perccel. Fogalmazzunk úgy, hogy bruttó 5, nettó 2 órát aludtam az éjjel.
Reggel, Déli Pályautvar, cél, Biatorbágy. Vettem jegyet, meg elemet, majd elfoglaltam a helyemet a vonaton. Indulás előtt egy perccel vettem észre, hogy nincs meg a jegy. Remek. Reméltem, hogy nem jön a kaller. Jött. Kaptam még egy jegyet Budaörs és Torbágy közé. Ami jó, mert nem bűntettek meg, és igaz, hogy szeretem a vasutat, de azért pénzügyi pártolója nem leszek azzal, hogy két jegyet veszek minden viszonylatra. Ehhez azért ragaszkodom.
A csendesnap Torbágyon jó volt. Olyan téma volt, amit a KIE-sekkel kiveséztünk nyáron, úgyhogy könnyebb volt figyelnem a prédikációra. Visszafele nem jött a kaller...
És holnap kezdődik a banzáj...
