Egy szép napon a fehérek elhatározták, hogy vasutat építenek az indiánok földjére. A vörösök nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, hát úgy döntöttek, megtanulnak vele élni. A törzsfőnök úgy döntött, személyesen fogja üdvözölni az első áthaladó vonatot. Így is tett. Kivonult a sínre és várta a vonatot. A vonat jött:
-Üdvözöllek Idegen! Érezd magad otthon a mi földünkön!
A mozdony meg "íííííííííííííííííííííííí" fütyül egy nagyot, és elüti a főnököt. Ez még kétszer megtörténik, harmadszorra szerencsétlen rézbőrű kórházba kerül. Keze, lába eltörve, három bordája megrepedt. Egyszer csak egy furcsa hangot hall:
"íííííííííííííííííííííííííí". Elnéz balra, hát ott fütyül a teafőző. Na, a komának se kell több, felkapja a mankót, keresi a tomahawkot, és üti szegény berendezést, ahol éri. Fia, az ifjú harcos rohan be a főnővérrel, és kérdezi:
-Apám, mi lelt!
-Kuss fiam, irtsd amíg kicsi...
Irtsd amíg kicsi...
2007.03.02. 11:52 andrzej
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://andrzej.blog.hu/api/trackback/id/tr236148089
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mano 2007.03.04. 11:43:53
ez kísértetiesen emlékeztet egy kis sünre aki a gereblyével szemben táplált olthatatlan gyűlöletet