"Józan eszem, megihatok-e még egy pohár bort?
Mihály barátom! Azt csinálsz, amit akarsz, én már úgyis megyek elfele..."
Na szóval megosztom veletek az élet tapasztalatait, még mielőtt az élmények a józan eszemmel egyetemben feledésbe mennének. Nem tervezem, de lesz táncóra, álmos vagyok, meg bulizni is megyek. Ilyenkor sose lehet tudni. Szóval:
Az internet a McDonaldsban feledhető volt, fogalmazhatnánk úgy is, hogy az első benyomás nem volt pozitív. Lassú volt, megbízhatatlan, és ezen megállapítások fényében drága is. De legalább arra elég volt, amire kellett volna. Szakmai ártalom...
Aztán az előadások összességében érdekesek voltak. Csak érdekesek, meg egyiknek még mindig nem látom teljesen az értelmét, de vizsgázni fogok belőle egy-két héten belül. És nem tudom mit kellene tudni. De nézzük el az oktatónak, mert berlini...
Aztán lengyelóra. A szokásosnál gyorsabban telt, mert aktívak voltunk, meg sokat röhögtünk. Susann átalakított egy banánt banánturmixxá, szerencsére csak a banán látta kárát a dolognak, meg Susann, mert éhesen maradt. Szegény...
Aztán voltam Pasaréten, Istentiszteleten. Arról volt szó, hogyan kellene Istent, meg egymást szeretnünk. Hátráltató körülmény volt, hogy olyan álmos voltam, hogy csak minden második szó jutott el hozzám. Ehhez képest...
Most meg várom a táncórát, aztán irány Kelenföld. Csak találjak holnap vissza...
