Annyi gondolatot szeretnék általában hozzáfűzni a világ nyomorúságához, hogy van egy olyan fokozat is, amikor még az én vasút-rajongásom is átcsap abba a fokozatba, hogy most egy kicsit azért elég volt. Ez olyankor szokott bekövetkezni, hogyha egy 166 km-es utat uszkve 5,5 óra alatt teszek meg, végig motorizálva. Az sem növeli a lelkededést különösképpen, hogy sikerült kipécéznem a menetrendből az egy szem vonatot, ami nem jár szombaton, és kimenni hozzá. Az 5,5 óra még így is a két órányi várakozás nélkül értendő. De egy kicsit enyhíti a kínt az a tudat, hogy láttam egy gyönyörű szépre pucovált klasszik Csörgőt, és sok más érdekességet.
Az egész apropója pedig a Bibliai Kalandtábor felkészítő hete volt, melynek kapcsán egy hétig vendégszerepeltem Zalában különböző szerepkörökben. Erről talán kicsit később, hiszen ma újabb haknira indulok, ezúttal Biatorbágyra. Képes beszámoló még elképzelhető, de korántsem biztos. Meglássuk!
