Szombat reggel úgy döntöttem, írásban is rögzítem az út fontosabb eseményeit. Ameddig sikerült, begépelem,m fogadjátok sok szeretettel:
"2007. 05. 08
A szokásos odafele-indulási folklór megint befigyelt. Ez nagyjából így szokott kinézni:
Általában 4.30-kor csörög a vekker, az enyém általában kicsit hamarabb, hogy legyen időm megfürödni, Bibliát olvasni, meg ilyenek. Mire Apám is felkel, addigra általában már összecsomagolva várom. Ez azt jelenti, hogy a hálózsákot már eltettem, és a hátizsák csukva várja az indulást. Ekkortájt szokott megérkezni a kávé, miután nagymamám befejezte a csomagolást, letámadja a konyhát és reggelit készít. Nem mindig eszünk, ma azért jutott rá idő.
Mindeközben Apával kezdünk terveket gyártani arra, hogy hogyan helyezzük el a kisebb hadosztálynyi csomagot a kocsiban. Ezt erősen megnehezíti az a tény, hogy a nagymamám valami hihetetlen képességet fejlesztett ki arra, hogy az utolsó pillanatban előrukkoljon még valamivel, például egy kézimunka-kosárral. Vagy mondjuk egy virágcseréppel. Ilyenkor néha borul a terv. Különleges szerepe van ilyenkor a hűtőládának, a kajás kosárnak, ami elre megy be a kocsiba, többnyire mellém az első ülésre. Ott jobb esetben nincs semmi, ha van már - mondjuk valami csomag, mert abból mindig annyi van, mint a rosseb - akkor először fejvakarás, majd rendezkedünk úgy, hogy elférjen. Nem kis kocsi ez, de
általában tele van rendesen.
Azután utolsó kávé, tea, cigi - aki cigizik, Apu most szokik le - és indulás. Ez ma reggel hat órakor következett be. Időközben megérkeztünk a határra, majd lassan, de biztosan megyünk tovább a szlovák főváros felé.
Tíz óra: elértük a lengyel határt. Eddigre már túl vagyunk egy bazi nagy terelésen, meg valami ótvar sok kamionon. Hihetetlen, mennyien vannak. Közben elmúlt tizenegy óra, túl vagyunk a szokásos korszakalkotó-orbitális zabáláson - 1 kg hús hármunknak - és indulunk tovább. Egy dugót is letudtunk útközben - eseménygazdag napunk van..."
Ennyit a kéziratról. Folyt köv.
