Megint kellene írni valami okosat. Biztos akadna valami, mert megint nem írtam kábé másfél hete. Hát ünnepélyesen bejelentem, hogy jól vagyok köszönöm, csak egy kicsit lehajszolt, mert sok a tennivalóm. Évi megvan, én is megvagyok, sőt, a vonatjegy is megvan, amivel holnap este elutazom, nem is máshova, mint Zürichbe! Ott még úgyse jártam. Majd hétfőn délelőtt jövök valamikor haza, jó álmos leszek, meg minden. Ez még mindig benne van a játékban.
Ami kevésbé kellemes, az, hogy holnap még be kell mennem órára, és az ilyesmit én fölöttébb nehezen viselem. Pláne, hogy megint nem fogok öt óránál többet aludni. Mert ma este még közgyűlés, tanulás holnapra meg egyebek. Most még gyorsan elszaladok vacsizni - addig megfő a kávé - biciklire pattanok, és elmegyek vásárolni, mert kell kaja, meg lerohadt a lábamról a cipő...
Hétvégén komoly volt egyébként is. Csütörtökön gólyajáték, kitettünk magunkért rendesen. Gábor nevű nagybátyámtól kölcsönkaptam egy kamerát is, ha sikerül közben valahogy megoldani, akkor majd a netre is feltolom a videókat, mert persze kameráztam rendesen. Buli után nyeregbe pattantam, és elhúztam Leszkóékkal lakást avatni. Nem volt sokminden, mert fél kettőre értem oda, és már mindenki álmos volt. Negyed négykor már a saját ágyamban feküdtem. Alkoholos hatásnak nyoma se volt, na lássuk be, attól a közel 10 km-nyi tekeréstől úgy hajnalban nem is volt sok esélye...
Pénteken volt gólyabál és avató. Roppant cselesre sikerült - megint felvettem az egészet - sőt, most a hangmérnöki karrieremet se ástam el örökre. Szerintem legalábbis. Évivel meg aznap voltunk két hetesek. Cseles :-) Kettőkor indultam tovább, másfél órai éjszakai buszozással el is jutottam a Déli Pályaudvarra, ahonnan lementem a Balatonra. Ott voltam a hétvégén, most meg itt. Holnaptól meg itt se...
