A tegnapi, nem túl jól indult nap méltó befejezése volt a kollégákkal eltöltött esti meccsnézés néhány sör mellett. Nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak a dolgok, de ki is lettem festve, úgyhogy hiteles drukkerként mehettem neki a lengyel-orosz rangadónak.
Bevallom, túl sok jóra nem számítottam - nem szokott jól kijönni a lengyel-orosz versengés, pláne ha abíró német (bocs, ezt nem lehetett kihagyni 
) - de ha a mieink játszanak, pláne, hogy így, saját pályán, akkor ott kell lenni. Mondhatjuk azt is, hogy az emigrációra lehet számítani (hogy én mennyire vagyok emigráns, imigráns vagy egyáltalán migráns, majd egy más alkalommal megvizsgáljuk).
Szép játék volt mindennek dacára. Elsőnek a vérnyomás egészségesen akkor ugrott meg, amikor eltaláltuk az orosz kaput valahol a meccs elején, sajnos csak lesből... 
Majd kaptunk egyet, és úgy tűnt, így is marad de NEM!
A második félidőben Kuba Błaszczykowski gondoskodott a döntetlenről - és a feltehetően a neve halhatatlanságáról is.
A végeredmény 1 - 1, szép volt, jó volt, elég volt.
A következő, lengyel - cseh rangadó viszont ezek után tétmeccs lesz, nem is akármilyen... várjuk!!!
