Ma elég érdekes napnak indult. Nem csináltam semmit, tanulgattam, olvastam, a kari honlapot gyúrtam. Este kimentem Évi elé a vonatra, mert feljött ma, hogy ne a zavargó városon kelljen átvágnia holnap. Trolival mentünk - Istennek hála - mert a Nyugatiban akkor már állt a bál, szerencsére nekünk sikerült kikerülni. Holnap pedig szobafogság, akinek kedves az élete és a biztonsága, az nem mozdul ki otthonról. Máténak kijutott, ő ma este jött vissza, tapasztalhatta, micsoda állapotok uralkodnak a fővárosban.
Szégyen, hogy ebben az országban ma még lehet karlendítéssel közlekedni. Hogy értelmes, végsősoron honfitársaim kint vannak az utcán, és hagyják magukat lövetni néhány lelketlen uszítónak, bedőlve a propagandának. Hitler idején volt utoljára ez, kíváncsi vagyok, mikor lesz Magyarországnak is propagandaminisztere. Kár, hogy azt nem tudja egyik se, hogy hova vezetett ez... Bizony szomorú. De úgy látszik, vannak, akik az elmúlt 40-60 évből nem tudtak tanulni. Igen szomorú jövőt jósolok...
