Néha komolyan csodálkozom. Beszélgettem néhány lakótárssal, meg Évivel tegnap megint. Olyan furcsán érzem magamat, illetve ez az hogy nem.
Tudtunk együtt nevetni. Ilyen se volt még. Talán gyógyulunk. Egyébként jó volt. Lehet, hogy már régen nem beszéltünk ilyen értelmesen.
Utóhatások: a másfél óra depresszió ma elmaradt. Pedig ok lenne rá. Nem tudom, furcsa világot élünk...
Ilyenkor - megint csak - szeretném, ha egy év távlatából vissza tudnék nézni erre az időszakra. Érdekes lenne. Bár az eddigiek nem váltak be....
