Mindjárt kitalálok valami címet, de tényleg...
Ma reggel lett volna konferencia tovább. De nem nekem :-) ! Én ugyanis tegnap este egyig társalogtam Marci haverommal, valamikor kettő körül - szerintem - Máté is beesett a szobába, aztán békesség volt megint egy darabig. Reggeli után lenyomultam Pasarétre, ahol meghallgattam a soros Istentiszteletet, anschließend egy keresztelőt is. Utána találkoztunk a megjelent ifisekkel, majd Marciék hazahoztak. Útközben kitalálták, hogy menjünk fagyizni, mert szép idő van, meg különben is. Gyönyörű helyet találtak - Daubner Cukrászda, és ez tényleg nem a reklám helye - én csak ott kezdtem ünnepet rontani, hogy én nem fagyizom. De így is nagyon jól éreztük magunkat. Andris mondta, hogy ő is megy Erdélybe, de vonattal. Szem felcsillan, szív vissza négyesbe, fordulatszám megnő: "Why that?" "Hát, mert este kell indulnom, a húgom ballag. Csak nincs kedvem egyedül menni" "Nekem lenne... " Szóval vannak kilátások, hogy vonatbuzulhatok egészséges 8 és fél órát Erdély felé, hogy jó dolgom legyen. Íme
A délutánt minden különösebb teketória nélkül átaludtam. Már megint. Egyesek szemében ez talán szentségtörésnek tűnhet - gyönyörű idő volt - de megvoltak rá az okaim, mindenféle és fajta. Például az, hogy keveset aludtam az éjjel, meg mindenféle más is. Hasonló megfontolásokból nem vettem részt az esti táncházon se. Viszont az esti egészségügyi mozgás se maradhat ki, tehát bicajoztam egyet, de ma lazára vettem a formát. Nem jutottam el oda, ahova szerettem volna, de was soll's? Most aludni kéne, mert holnap 5.40-kor szól a vekker. A bicajozás egyetlen komolyabb eseménye az volt, hogy versenyeztem egy jt a 79-es trolival. Az ő oldalán volt a több lóerő - znacznie - nekem meg ritkábban kellett megállnom. A verseny kiegyenlített küzdelmet hozott.
