Nem tudom, hogy miért, de az elmúlt jóegypár napban gyakorlatilag kifutópályányi nekifutás kell, hogy elaludjak. Mivel az éjszakák azonban behatárolt hosszúak, általában a dolog az alvással töltött órák rovására megy. Pénteken be se mentem az iskolába, mert úgy gondoltam, 2 óra alvás után nem lenne jó. Ahhoz képest, hogy amikor lefeküdtem, még hétnek nézett ki, hát... szar.
Ezt a jó szokást egész hétvégén sikerült tartani, olyannyira, hogy ma reggel hatkor kellett volna kelteni, de Évi ébresztett negyed nyolckor, hogy akkor most megyünk-e templomba. Végül is tízre mentünk a tervezett nyolc helyett, kifogtunk egy metrópótlót, fagyot, meg egy gyermekistentiszteletet. Ami legalább jó volt. Lehet fogadásokat tenni, a mai éjszaka mennyivel járul hozzá a holnapi ZH sikeréhez. Az óra maga annyira nem fog, mert a jegyzetek jelentős része el se jutott hozzám. Innentől fogva maximum a bátorságra fogok jó jegyet kapni. Bár volt már ilyen is a közelmúltban... ezt nem részletezném. Szóval szomorú lesz, eddig tudtommal ebben a félévben csak 5-ösöm van...
