Szóval megyünk bulizni. Ebben nincs semmi kivetnivaló, táncolunk egy nagyot - én, táncolni, höhö :-) - és roppant jól érezzük magunkat, hogy vége a félévnek. Nem tobzódunk, erkölcsös, jól nevelt fiatalokhoz mérten elmegyünk szórakozni. Szóval bálozni. Szerintetek lehet ilyet Pesten? A válasz: NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!
A baj ott kezdődött, hogy megint egy szem fiúként mentem, barátnőm, és az ő két barátnője társaságában. Ő a jelenséget - amilyen szépen beszél - Babysitternek nevezte, én inkább más kifejezést szerettem volna használni, de inkább nem nevelem a népet. Szóval Babysitter. Azt hittem, ez egy kicsit túlzott aggályoskodás, meg minden, kiderült, hogy korántsem.
Máté barátom a maga finom stílusában Győrt csak menekülttábornak szokta nevezni. Hát ott is van egyfajta partykultúra -már ha beszélhetünk ilyenről - és valószínű a durvábbját nem is ismerem, de ittenhez képest az Hochkultur! Szóval ennyi viselkedni nem tudó balfácánt - elnézést! - még nem láttam! Ennyi erőszakos, neveletlen, bunkó törtető alakot még nem láttam. Komolyan, még én éreztem magam rosszul! Mint egy rossz testőr - höhő, én mint testőr :-) - komolyan.
Tisztességes buliban meg vannak az ilyen okos dolgok, hogy a szerepjátékok, meg a rossz viccek. Abban is van valami édes, amikor szép nagy darab, pótkocsis teherautó-termetű fiatalként egészséges bariton hangon zenged a többiekkel, hogy "I'm a Barbie Girl" meg ilyenek. Identitászavar rulez, de semmi baj. Ezen felül kitaláltam a nyelvészbuli intézményét, amikor angol számokat élőben szinkronizálunk, fő példaképünk a Méhek együttes a "Sárga Tengetralattjáró" c. Opussal. Az ilyen apró vicceket, hogy távirati üzemben táncolunk tovább (Depeche Mode), már nem is mondok inkább semmit.
A hazaút volt a fénypontja a bulinak, másfél óra egészséges sétával, amit megelőzött egy session a McDonaldsban, ahol is feltankoltuk a hazaútra szükséges üzemanyagot. Sétáltunk, sétáltunk, a Lehel téren találkoztunk egy nénivel. Szegény ott aludt a betonlapon, megnéztük minden renben van-e. Nem hajléktalan volt, csak kitették otthonról, és most ott aludt. Elég durva volt. Még azt se hagyta, hogy kihívjuk hozzá a mentőt.
Aztán végre sikerült hazatalálni. Most már egész civilizált fejünk van. Meglátjuk, mára mi lesz még. Aztán öttől ifi. Juhé!!!
