... egy autópálya szélén várok, hogy megkönyörüljön valaki rajtam. De inkább csak röhögve elhajtanak, és beborítanak esővízzel.
Körülbelül így vázolnám a mai nap eseményeit. Keltem időben, és nagyjából az egész napot azzal töltöttem, hogy prágai útitársaimat koodináljam, meg beszerezzem a - mint kiderült - hiányzó adatokat. Tehát: ha a Volánnál vesztek jegyet, kell valami személyazonosító okmány szám. Nem mindegy. Nekem igen feldobta ez a tény a napomat. Ettől eltekintve alles happy. Csak egy kicsit sok.
Ehhez jön hozzá az, hogy vasárnaptól szolgálni megyek egy csendeshétre, és kissé ideges vagyok, hogy mindent jól csináljak, és mindenre fel tudjak készülni. Sajnos az ilyen kellőképpen fárasztó és idegesítő tud lenni. Már maga az izgulás. Utána még két ugyanilyen kör, aztán már majdnem pihenek, :-)
Évi is itt volt ma. Sokat beszélgettünk. Meg nevettünk. Annyira jó... :-)
Csehország, Prága miatt amúgy is aggódom. Annyira rosszul szervezek mostanában - szíjjel vagyok esve - hogy azon se lepődnék meg, ha a buszt nekünk kéne Prágáig tolni. Valami biztosan lesz, az ilyesmi nem szokott lazán menni. Remélem, legalább vicces lesz. Elvileg mindent megtettem, majdnem minden meg is van már oldva. Hát a gyakorlat... na majd meglátjuk...
