Igen, ilyen is volt. Ihaj, de még milyen. Hosszas Brainstorming után arra az ötletre jutottunk, hogy locsolkodni fogunk. A srácoknak ez a magyar nyelvű locsolóversek tanulása jelentette a kihívásokat, míg a csajok a bisztrót készítették elé a húsvéti piros tojás jegyében. Rejtő Jenő is megmondta, az idő múlásával minden áramvonalasabb lett - hát itt a húsvéti kosár lett erősen áramvonalas, némi Pilóta Keksszel, és egyéb finomságokkal lett felszerelve.
Ezek után következett az akadályverseny. Egy szem szépséghibája lett a dolognak, hogy sötétben. Át- (és oda) ütő sikert az a gyakorlat aratta, amellyel azt szerettük volna szemléltetni, hogy a magyar az egy lovas nép. Szóval felveszi az egyik gyerek a másikat a hátára, fut egy jót, majd cserélnek. Sajnos a kemping útja kissé göröngyös volt, no meg kellőképpen sötét is, hát a balesetet nem lehetett elkerülni - a végeredmény egy csúnya seb. A személyiségi jogokra való tekintettel a kép közlésétől eltekintek.
Irány a kórház. Martin vezet, én pedig a tolmács szerepét töltöm be. A prágai rutin után ez semmi, itt legalább magyarul beszélnek. Apró nehézségek adódtak a kórház megtalálásával - soha azelőtt nem voltam ott, Veszprémben - de végül is sikerült. Mire tisztáztuk, ki, miért, és hogyan szenvedett balesetet, öreg este lett, meg lett röntgenezve a srác - kiderült, hogy eltört az orra. De semmi vész, rendben lesz magától is, csak vízbe ne menjen. Ez mondjuk egy balatoni nyaraláson nem szerencsés, de ez van.
Cserébe utána megálltunk a McDonaldsban, direkt a kórház mellett. Egyre értünk haza, négy órát még lehetett is aludni...
