Másnap lazán kezdtünk ereszkedni. Nem is volt gond, kényelmesen leértünk, majd átsétáltunk Csorbatóra. Nádival cseréltünk, és most ő ment haza vonattal, én meg kocsival. Meg ettünk út közben Ótátrafüreden még egy jót.
Aztán nyomás kocsival haza. Meglehetősen jó hangulat uralkodott a járműben, csak Firit sajnáltuk, mert neki végig vezetnie kellett. Elég hosszú utunk volt, tízre értem be a koliba. Ez pedig már egy másik történet.
A fényképeket meg lehet tekinteni itt: http://picasaweb.google.com/anjankowski
