A csütörtöki nap programja Popradské Pleso állomás elérése. Ez többrendbeli nehézségeket is jelent. Előző nap késő este érkeztem Budapestre, most következik a nyomás az ifisek után a Tátrába, ők már néhány napja ott vannak.
Kelés nyolc óra előtt valamivel, irány a Plus, hogy kaját szerezzek. Még kis lazulás, majd nyomás a vasútra. A Keletiben vannak szép dolgok, de hogy 5 perccel indulás előtt írják ki a vonatot, az bosszantó. Az, hogy Kassáig öt órát megy, szintén kissé. De tartalmas utazás volt, csak sajnos aludni nem nagyon tudtam. Zaj volt, meg minden.
Kassától kezdett izgalmas lenni a dolog. Pénzfelvétel az automatánál, IC-pótjegy vásárlás ékes szlovák nyelven, meg ilyenek. Beültem a vonatba, és vártam sorsom jobbra fordulását. Poprádban már kezdett elérni a harctéri idegesség, amikor kiléptem a Tátrai Villamosvasút peronjára, de ez nem akadályozhatott meg abban, hogy nyíltszíni előadás keretében kicseréljem a patront az inzulinpumpában, valamit - továbbra is ékes szlovák nyelven - chipset vásároljak az utazás unalmas perceire.
A Tátrai Villamosvaút (Tatranské Elektrické Zeleznice) érdekes jelenség. 29 km-t tesz meg valamivel több, mint egy óra alatt. És közben sokat emelkedik. Egy előző sorozatú - asszem :-) - Stadler GTW szerelvénnyel mentem fölfele. Egész jó karban volt. Mire felértem, szépen besötétedett, úgyhogy kezdtem kissé aggódni. Egyedül, sötétben még nem túráztam egy szem fejlámpa fényénél idegen terepen több mint egy órát. Most pedig ez várt rám.
Kiszálltam, majd egy barátságos lengyel turistától megkérdeztem, hol kezdődik a túristaút. Készségesen útbaigazított, ésmegkezdődött a kaland. Határozottan kellemes volt. Nem láttam semmit, csak az utat - néha azt se - mert a lámpám elég keskeny nyalábban világított. Siettem, úgyhogy néha kis híján orra estem. De nagyon szép volt. Néha hallottam a szelet, meg valami víz zúgását. Egyszer még a lámpánál is láttam, hogy valami hegyoldalban megyek egy köves ösvényen, és valami szép völgy lehet a mélyben. Nagyon szép volt még így is. Két nappal később ugyanerre jöttünk vissza, hát valahogy így nézett ki a terep:
Na igen. Elkezdtett lassan szemerkélni az eső, úgyhogy kapcsoltam még egy fokozatot, és hamarosan feltűnt előttem a Chata pri Popradskim Plesom, azaz a poprádi-tavi kunyhó. Itt aludtunk. Akkor este nem tudtam felmérni. Nappali fénynél így néz ki:
A társaság jó hangulatban fogadott, dacára, hogy néhányan az "intenzíven" feküdtek, kimerültség, és kezdődő láz miatt. Istennek hála másnapra kiheverték. Én még éhgyomorra benyomtam vagy 10 virslit, meg egy kis levest, majd jó kedvűen nyugovóra tértünk. Másnap vár minket a Rysy!
