A másik, amin mindig jót lehet derülni, vagy idegeskedni - attól függ, milyen kedved van - az továbbra is a közlekedés. Az akciónyugdíjasokat egész hatásfokkal tudom már elviselni, sőt, egy csomó jó arcúval is találkozom, úgyhogy ezt a témát lezongoráztuk.

Vannak viszont a jóarcú utasok, akik önjelölt erkölcscsőszök, és képesek hangosan üdvölteni, hogy csináljunk helyet a kismamának, ha a szemtelen fiatalja - dögöljön meg mind! - véletlenül nem veszi észre azonnal, hogy jött valaki, akinek át kéne adni a helyet. Lehet, hogy igaza van, de annyira ... hogy is mondjam, odahaza is mindig gutát kaptam, amikor jöttek a bácsik bottal verekedve, vagy az egyébként teljesen profin kinéző nők, akik panaszkodnak, hogy a fiatalok szegény idősebbeknek nem adják át a helyet. Közben meg úgy néznek ki, mint valami... na hagyjuk.

A másik pedig a teljesen asszociális és/vagy nagyságos asszony/úr (a megfelelőt véletlenül se húzd alá!). Aki fölötte áll - ilyen vagy olyan, kitalált vagy valós - okokból a tömegközlekedés tömeg-jellegének, és azt hiszi, hogy övé a szerelvény. Ez leginkább a hajléktalanban valósul meg, aki szagával és "állagával" rendszerint képes vegyvédelmist megszégyenítő módon és hatékonysággal kiüríteni a szerelvényt, vagy annak egy bizonyos szelvényét. Arról a részeg fiatalemberről nem is beszélve, aki annyira be volt lőve egy szép nyári napon, hogy a vésznyitóba kapaszkodott, és szerencse, hogy csak az állomásra beérve bírta kinyitni vele a metrót. Amig vissza nem tettük a helyére, nem is bírtunk tovább indulni.

Szóval ma láttam egy hölgyet. A story-t nem bírtam teljesen követni, mert zenét hallgattam. A hölgynek mentségére szólgáljon, ha tényleg az volt, aminek kinézett - zavarodott - mert - ha jól vettem ki a dolgokat - megkérte egy munkáskinézetű úriember - tényleg úriembernek tűnt - hogy szorítson maga mellett helyet. Az úriember csak azért nem vitt szerintem egy EAS-kocsit szénnel magával, mert nem volt rajta megfelelő csatlakozó, de mindkét keze tele volt, nem is kicsi táskákkal. Szóval az úr megkérdezte, helyet foglalhat-e, mire a hölgy közölte, hogy nem, és tovább terpeszkedett két embernyi helyen. JA?...

Szóval most megint jól kipanaszkodtam magamat. Legközelebb valami izgalmasabbra is sort kerítünk...

Mátét meg csak azért említsük meg, mert már régen írtunk róla...