Túl vagyunk a szakkoli konferencián. Igen. Én is előadtam. Igen. Annyire nem is sikerült rosszul. Valóban. Sőt, sikerült megnevettetni a társaságot is. Remek.

Kaptam egy bannert a blog tetejére. Hát jó. Nem ezért fogom felvágni az ereimet. Most viszont tanulnom kéne, mint az állat, mert egyébként nem lesz semmi az esti ifire menésből. Gáz.

Egyébként bizonyos szocializációs jelenségek is megfigyelhetpk. Az asszony - pontosabban az Éva nevezetű - kezd ragaszkodni ahhoz, hogy megjelenjen a blogban. Eddig ilyet csak a szobatárs - a Máté nevezetű - követett el. Természetesen a perspektívák sem maradhatnak el. Kíváncsian várom, mikor jutunk el oda, hogy Anyukám is számon kéri rajtam, hogy az aznapi Opusban miért nem emlékeztem meg róla.

Mára ennyi. Lehet kommentelni...