Piszkosul régen volt, hogy annak idején, amikor még stabilan Győr környékén rontottam a levegőt, rendszeresen táboroztunk cukorbeteg sorstársaimmal a nyáron itt-ott. Stabil egy hét rekedtség, baromságok dögivel és röhögés egész nap. Ez volt körülbelül a program. Amire most ki akarok lyukadni, az szerintem a 3. alkalom lehetett, hogy a véneki Jurta látott minket vendégül. Apámnak szerintem még a fehér Astrája volt meg, de már beépített mobil-kihangosítóval. Na akkor történt azt hiszem, hogy Ákos bedobta a köztudatba ezt a nótát, sőt, egy alternatív szöveg is született, ami a tábori ki-mit-tudon ha minden igaz különdíjat is nyert. Vagy valami hasonlót. Nem tudom már.
Mindegy. Valahogy eszembe jutott, és megkerestem. Szerencsére a Youtubre-ra lehet építeni. Íme: