A köszönés szép, és hasznos dolog, meg alapvetően a köszönni tudás emel ki minket a bunkó-tapló-sorból. Sajnos ez ma már nem ilyen egyértelmű. Ez egyrészt azon múlik, hogy nem tudjuk, hogyan is kellene. Másrészt pedig...

...a legtöbb embernek halvány lila gőze sincs, hogy mit kell kezdeni egy köszönéssel, hogyan lehet fogadni. Vagy csak szimplán nem képesek felmérni, hogy igen, nekik is köszönhet az ember udvariasan.

A környékbeli panel-ABC-kben végzett mintavételezésem is ezt támasztja alá. Ezennel indítványoznám, hogy munkaerőfelvételkor ellenőrizzék az eladók illetve kiszolgálók magyar nyelvtudását. Mert úgy gondolom, hogy nem elég, ha valaki anyanyelvként a trágárt beszéli, a magyart viszont csak társalgási szinten, az pedig a legtöbb helyzet kezeléséhez nem elegendő.

Azt hiszem, nem beszélek rosszul magyarul - 99,9%-os anyanyelviséggel azért valószínű - és a kiejtésem se rossz, bár Máté szerint az a lengyel akcentus azért befigyel. Nem tudom ugyan, hogy honnan, de azért lehet. Viszont talán éppen ezért, édesapám után, aki törvéényszinten tanult meg kulturáltan magyarul köszönni - egy tankönyv nem írja le, mikor kell kezét csókolom-ot köszönni, ő azért megtanulta - és ezt rám is örökítette. Ennek közvetlen folyománya, hogy én is tudok civilizáltan köszönni, és nem mint valami tőbunkó, minden esetben 'jó napot-ot böfögni.  

Erre viszont az eladók nincsenek felkészülve. 5 esetből négyszer, ha odamegyek a pénztárhoz, ránézek a hölgyre, majd udvariasan közlöm, hogy: Kezét Csókolom, jó napot kívánok!, nem értik, és állnak zavartan, mint Ádám atyánk anyák napján. És még nekem kell magyarázkodnom, hogy nem, ez nem egy durva becsületsértés volt, hanem csak köszöntem. Ilyenkor halk sóhaj, kis mosoly az eladó arcán, és megy tovább a dolog.

De hogy ez ennyire nehéz, azt nem gondoltam volna...