A mai nap nagyon jól kezdődött el. Felkeltem reggel, és bementem megnézni, hogy sikerült a tegnapi vizsga. A számításokkal elentétben nagyszerű eredménnyel szembesültem, a nevem mellett egy vaskos ötös csillogott az íven. Ennek úgy megörültem, hogy oda se néztem, és rohantam haza. A többiek eredményét meg se néztem. Visszaérve beizzítottam a gépet, és sorban tárgyaltuk meg a részleteket a közben vonalba jövő társakkal. Gratulációk, részletek, satöbbi.
Déltájban úgy gondoltam, lássunk az üzlet után is, és elkezdtem levelezni azokkal, akik vodkát rendeltek. Susann az egyik ilyen. Vele különösen érdekes dolog társalogni, mert alaphangon ugyanazzal a négy nyelvvel van megáldva, mint én - tanulás meg anyanyelv szintjén. Szóval írtam neki egy mailt lengyelül, hogy ráérne-e átvenni a żubrówkát. Németül válaszolt: "...Ich hätte morgen Zeit...". Még egy lengyel levéllel nyugtáztam az eseményt, mire jött egy lengyel levél: "O pierwszej przed budynkiem A." Magyarra fordítva ezek a részletek: "...holnap lenne időm..." valamint "egykor az A-épületnél". Nekem a szintézis létrehozása nem sikerült, úgyhogy most azonnal elindultam, és kicsit ideges voltam, hogy nem jött. Ha tolmácsi karrierre készülök, az ilyen műhibákra figyelni kellene...
De semmi baj, mert cserébe megismerkedtem a jegyzetbolttal, elhoztam az utolsó pszichológiakönyvet, és még fizetnem sem kellett, mert előző félév óta felhalmozódott 6000 Forintnyi jegyzettámogatásom, amit most nyomban le is tudtam vásárolni. Kár, hogy eddig senki nem szólt.Elindultam vissza, bevásároltam öcsémnek, és tanulgattam.
Közben Máté is megérkezett, és kicsit ideges volt. Fél óra alatt elmondott anyagból kell majd vizsgáznia, és kicsit főtt tőle a feje. Még most is fő. Vigyázni kell vele...
