Ma erőt vettünk magunkon reggel Danival és elmentünk templomba. Szokás szerint jó istentiszteletet hallottunk Pasaréten, sőt, a szokásommal ellentétben viszonylag aktívan oda is tudtam figyelni, dacára, hogy alig hat órát aludtam előtte. Ez elég kevés volt. A tisztelendő úr - Cseri Kálmán - a diakóniáról beszélt, meg hogy hogyan szokott alakulni a keresztény ember élete. És hogy mindenkinek követhető legyen a dolog, elmesélt egy esetet, ami nagyon jól bemutatja az esetet. 

Visszaértünk délre körülbelül. Érdekes látványt nyújthattunk Bibliával a kezünkben, amikor bementünk a Matchba a Moszkva téren, hogy kenyeret vegyünk Máténak. Érdekes Design, szó se róla. A Nyugatinál elment az orrunk előtt a metró, úgyhogy vártunk hat percet, és eközben a Blikk és a HVG című mértékadó sajtótermékek falra ragasztott példányait olvastuk.

Aztán főztünk túróstésztát, Dani szavajárásával túrós csuszát. És ehető lett. A konyhaművészetünk soha nem látott magaslatokra emelkedik. Jövőre főzni fogok, aktívan.

Aztán kummantottam egy nagyot, öt órakor ébredve fel. Tanulásnak annyi lévén - bár a fonetika akkusztikai részleteit átnéztem, sőt kezd az a homályos érzetem lenni, hogy értem - leginkább olvastam ma. Meg a gépet tartottam karban, DVD-írással, és a frissítések telepítésével. Itt nagyon durva dolgok történnek! 11 GB kép van a gépen. Meg felment az új kernel. Remélem, ezzel biztonságban le tud kapcsolni, nem úgy mint eddig. A PATA vezérlőmet továbbra is SATA-nak látja, de ennél nagyobb tévedésekkel is tudtam élni. Kiskoromban például szentül meg voltam győződve, hogy az óvodai gondnok farsangkor gonosz, meg hogy kislánynak lenni jó. Ilyenek vannak. De még mindig nem ez a félelmetes. Hanem egy medve például...

Most lazulunk. Megint estére pörögtünk fel, és majd háromkor megyünk el aludni. Közben a muslicák megszállják a szobát. Reggel - inkább délben - meg majd nem bírunk felkelni...