A tegnapi nap ütött, méghozzá elég rendesen. Felkeltem ötkor, csomagolás, evés, fürdés, Bibliaolvasás, a szokásos reggeli műsor. Aztán irány a vasútállomás, mert megyünk Pestre, Leszkóékat költöztetni. Legalábbis én azt hittem. Érkezés a helyszínre, útközben derült ki, hogy a romokat takarítjuk el az új laksából, mert azt még fel kell újítani. Csiga felszerel, és hordjuk le a sittet a konténerbe, hogy legyen szabad felület. Sok érdekes dolog kikerült a konténerbe, a leglátványosabb a teljes méretű fürdőkád, amit a helyi lomtalanító matadorok (VIII. kerület) viszonylag hamar, és szó nélkül elvittek a konténerből, megspórolva nekünk egy rakás melót. Kedves egészségükre! Ezután mindenféle építkezési haszonanyagot telepítettünk fel a lakásba, úgymint járólap, ajtó, csempe, laminátpadló, meg hasonló finomságok. Nem szabad megfeledkezni az ebédről sem, amit a vendéglátó - és költöző - család biztosított számunkra, hihetetlen mennyiségben, hát nem tudom mikor ettem utoljára ennyit. Levezetésnek a pincét rámoltuk ki, mostmár tudom, miért nem szeretnék bányász lenni. Hát kicsit fulladoztunk, meg hellyel-közzel sötét is volt. Na ennek nem örültünk annyira. De végeztünk. Ezek után jöttem haza, aludtam egy jót a vonaton, meg ettem egy McFarm menüt. Este, otthon, olyan szagom volt, amit már nem nagyon lehet leírni. Gondolkodtam, hogy ez a vonaton miért nem tűnt nekem fel. Érdekes. Ma reggel tízkor - időközben tizenét óra alvás után - anyám keltett fel, hogy idő van. Ja mondom, OK...