Na hát az a helyzet, hogy ha eddig nem lettem volna világlátott ember, akkor ma azzá avathattam volna magamat. Utaztam a mai napon összesen közel 7 órát, ami a Volánbusz járatokkal (ez nem!!! a lejáratás helye, egyszerűen sok) nem feltétlenül ugyanaz az élmény, mint Apám Vectrájával. Ez szerintem érthető. A story a következő: reggel kelés ötkor, reggeli, fürdés, Bibliaolvasás, meg hasonló kedves dolgok. 6.35kor indul a busz, ez kívételesen átszállás nélkül lerepít Balatongyörökre. Ott sok válogatott okosság történt. Részemről leginkább annyiban érint, hogy előreláthatóan én viszem a magyar delegációt Prágába jövő nyáron, meg most PartnerGroupra én viszem le az embereket a reptérről Békéscsabára. Legalább konkrét tennivalók. Meg sok hétvége, ahol ott leszek, és megteszem a tőlem telhetőt. Ez a félév is izgalmasnak ígérkezik, pedig még el se kezdődött.

A várakozással ellentétben hamar végeztünk, úgyhogy egy rohamlépéssel elértem az egyel korábbi buszt. A várakozással ellentétben (menetrend? WAP?) kétszer kellett átszállnom, nem csak egyszer. Úgyhogy ma a Balatongyörök-Ajka-Pápa-Győr vonalon sikerült haza közlekednem. De végre itthon vagyok. Hulla fáradt vagyok, meg minden bajom van. Holnap alszom, meg csomagolok. Meg megyek tesóm körösztanyjához számítógépet szerelni. Jó az!!! ;-) :-)