Ma majdnem szokásos pénteki napom volt. Alvás egy kicsit tovább, majd indulás a 13.45-ös vonattal haza. Hát, ha emlékeztek, volt - meg van - egy olyan szavazás, hogy lesz-e még utazós kalandom. Hát ma volt. Kezdve azon, hogy tűntetők lezárták az Erzsébet-hidat, és ezért a metró nem nagyon járt, meg ilyenek. Tehát kerülő úton, trolival érkeztem a Keletibe. Ott ettem a Burger Kingnél mindenfélét, és kedélyesen eltársalogtam egy bolgár turistával. Egy szem szépséghiba volt a dologban, hogy nem tudok bolgárul. Minden más stimmelt. De elfért. A pályaudvaron semmi perc alatt kaptam jegyet, majd helyet foglaltam a vonaton, és megismerkedtem két jó arc kallerral, akik megkértek, hogy vigyázzak a táskájukra.
Eddig tényleg minden rendben volt. A vonat körülbelül 40 km-t haladt önerőből Kelenföldtől, akkor kezdett lassulni, majd megállt. Állt jó fél órát, majd elindult, és Szárligeten állt meg. Ott vettük észre, hogy ehhez a beálláshoz az időközben befutott M47-es dízelmozdony nyújtott hathatós segítséget. És vártunk mozdonyra, mert, ahogy a kalauz fogalmazott, "fekve maradt a mozdonyunk". Elég sokat vártunk. Aztán érkezett egy tehervonat, amelyet a V43 324-es húzott. Na azt gyorsan - további 20 perc - ránk csatolták, és mentünk. Almás mellett még meg kellett állni, mert ott két vonat egymásra tolatott. Ennyit. 70 perc késéssel futottam be Győrbe.
Aztán voltunk KIÉ-n, meg jött Évi és sétáltunk. Most meg békésen itthon vagyok...