Mi van csütörtök este? Lengyel dráma? Az is, de ma nem. Templomban voltam. Amióta ilyen lüke napirendem, meg hetirendem van, hogy vasárnaponként utazom, igyekszem csütörtökön eljárni. Arra gondoltam, hogy az esti egészségügyi mozgást úgy oldom meg, hogy biciklivel megyek Pasarétre, meg vissza. Az oda-vissza húsz kilométer, majd lehűti a fejemet. Na sajnos a cukrom közbejött, úgyhogy a Moszkváig villamossal mentem, csak onnan gyalog, az is kb húsz perc sétát jelent.
Az igehirdetés jó volt, határozottam. Arról beszéltek - legalább is nekem ez maradt meg nagyon - hogy ne aggódjon a keresztény ember, csak bízzon, tegye a dolgát, és Isten is megteszi a magáét. Mindeközben bízzon abban, hogy Isten tudja mit csinál, mert tényleg. Még ha ezt néha nehéz is egy kicsit elhinni.
Ettől határozottan jó kedvre kerekedve úgy döntöttem, hogy az egészségügyi séta témakörét nem tudtam le a Pasarét-Moszkva tér távon, úgyhogy tovább sétáltam, és egészen a Nyugatiig jutottam, mire úgy döntöttem, hogy elég. Most jó álmos vagyok.
