Tegnap - a korábbiakban vázoltak után - még befejeztem egy beadandót. Azt a feladatot kaptuk, hogy háromszintű feladatlapot csináljunk. Elkészült. Mivel "lüke" bölcsészek vagyunk, azon belül is nyelvszakosok, hát ehhez tartottuk magunkat: a feladatlapok japán, lengyel és német nyelven készültek el.

Utána mentem (volna) Pasarétre, Bibliát tanulmányozni. Mivel a hírek azt hozták, hogy bajok vannak útközben - tűntetés, gyülekezés, ki tudja mi még - úgy döntöttem, saját motorizációval teszem meg az utat. Ki is köptem a tüdőmet, olyan szembeszél volt, aztán felhajtani a Nagyajtai utcán, ami már ránézésre is nagyon meredek, biciklivel meg még rosszabb. Nem baj. Jó volt, okultam, meg nagyon jól éreztem magamat. Ma folyt köv. Remélük. Visszafele jöttem mint a meszes, és már megtértült a fék javítás, mert  megmentett tőlem egy szembejövő biciklistől - vagy engem tőle? - aki elbambult, és áttért az én oldalamra a budai rakparton futó ICE-Streckén. (Jobb elnevezéseket várunk! A legjobb nevet javasló megkapja A Nap Hőse címet!)

Mátéék tegnap este megint kitettek magukért.  Unatkoztak este, és rendeztek egy gyors ágyugolyófutamot - ez megint majdnem Darwin-díjas vállalkozás - és legurultak a közeli emelkedőről, akkora zajt csapva, mint egy kisebb harckocsizó kötelék. Íme:

Nem baj, mindenki másképp csinálja. Összességében tegnap azért sikerült teljesíteni az 50 km-t biciklivel, amire módfelett büszke vagyok.

Ma meg konferenciázunk! Még jelentkezem...