Igen. Felbuzdulva az előbbi vidám kis storyn eszembe jutott egy másik. Vendégségben voltam egy nagyon jó ismerősömnél Szegeden. Kemény kettő napot - kettő éjszakát jobban mondva - töltöttem a Napfény Városában. Érdekes nap volt alaphangon, aznap jöttünk Pestre a koleszba felvételizni, aztán rokonyt látogatni, majd onnan irány az IC-vel Szegedre, ahol már várt a társaság.
Tartalmasabbá tette a dolgot, hogy többnyelvű kommunikációt kellett (volna) megvalósítani, mert a kommunikációnak a legnagyobb jóindulattal is kettő, de inkább három nyelven kellett volna zajlania. A felállás ugyanis úgy nézett ki, hogy Dóriék meghívtak néhány embert a volt merzigi csereprogramból, legelsősorban a saját cserepartnerét, aki németországi olasz - innen a két nyelv plusz - még egy csajt, meg engem. Aki itt összeesküvés-elméletet vél felfedezni, rossz helyen kutat. A story mindenesetre vicces volt. Szóval a szegedi pályaudvaron már várt a fogadóbizottság.
Egy kis esti köszönünk-jól-vagyunk-alles-klar-műfaj után a fiatalok átvonultak a másik lakásba, gitározni, meg ellenni. Továbbá mindezek után aludni. Szó ami szó, rájöttünk, hogy a másik lakásban minden van, ami szem-szájnak ingere, csak éppen gyufa nincs, amivel mondjuk egy teát lehetne főzni. Kellemetlen. De nem azért vagyunk agyonképzett, érettségizett fiatalok, hogy egy ilyen probléma visszariasszon minket. Neem. Fejbőrék után szabadon:
"És ahogy ott búslakodtam konyha közepén
Megláttam egy szép nagy bojlert a fal elején
Hallgattam a halk duruzsolást
És rögtön tudtam hogy csinálok ide tűzvarázst"
Tehát történt, hogy rászóltam Dórira, hogy nyissa meg a melegvizet. A bojlerben fellobbant a láng, én betoltam egy darab papírt, és volt tűzűnk. Innentől fogva egy gyertyával konzerválni is tudtuk a kincset. Erre a húzásomra a mai napig büszke vagyok, és továbbra se zavar túlságosan, hogy fél Újszegedet felrobbanthattam volna egy laza mozdulattal. A célnak megfelelt. Azóta van gyufa a lakásban, gondolom... :-)