Ha most valaki megkérdezné, hogy mire vágyom a legjobban ebben a pillanatban, alighanem nagyot csalódna. A válasz ugyanis úgy hangzana, hogy éljem túl a következő hónapot. Na nem mintha a kivégzőosztag elé készülnék, vagy valami nagyon rosszat kellene bevallanom Évinek, vagy otthon, hanem egyszerűen azért, mert szerveznem kell(ene), és izgulok, hogy jól sikerüljön, meg mindennel elkészüljek. Azt se tudom, hol áll a fejem... :-(
Pedig egyébként mindenki megtesz mindent, hogy tök jó legyen nekem. Holnap - bár ha ilyen intenzitással írok tovább, akkor már ma - indulok Apukámmal egy családlátogatással egybekötött árubeszerző útra. Hova? Hát Lengyelországba, ott már úgyis régen jártam. De belefér. Tök jó lesz. Remélem legalábbis, hogy a legnagyobb "probléma" a kinti meleg lesz, meg egy kisebb útépítés valahol Katowice környékén. :-)
Ezen felül hazaköltöztem, illetve majdnem. A cuccom nagy része már otthon van, és várja, hogy kis gazdájuk is hazaérjen az Európa Expressz soron következő részének forgatásáról, és elpakoljon. Egy másik része itt van Velem, ők is majd pénteken térnek haza. Szóval péntektől lazább szervezés, happyness, és egy kis lazulás, itt-ott esetleg némi barátnőlátogatással.
Továbbá: Leszkó kommentjét figyelembe véve kijelenthetem, hogy a továbbiakban akár politikai blogként is működhtnék tovább. Mivel viszont ez nem szándékom, szeretném kijelenteni, hogy egy iszlám vallású kedves olvasót - ha van ilyen - sem szerettem volna meggyőződésében megbántani az IFÁs videóval, egyszerűen viccesnek találtam...
Vissza a vágyakhoz: már várom augusztus 24-ét (kódnéven szülinap), amikoris kiállok a stégre a Balaton partján, és sváb barátaim zsivajával a háttérben kibontok egy doboz sört, és azt mondom: igen! Tök jó! Végre. És akkor örülni fogok. Pedig az egyúttal a szünidő végét is fogja jelenteni...
