Kissé meglepődtem, amikor megláttam a programban, hogy ilyen is van, de tényleg volt. Sőt, EU-konformra is sikerült a dolog, mert még három szint is volt: a nagyon lazulók, a hagyományosak, és a nagyon gyorsak. Én a legutolsó csoporttal indultam útnak. Sok kaját, tábori főzőt, fürdőruhát, hálózsákot, meg ilyeneket csomagoltunk, osztán nyomás. Az első napi utat Dörgicse, Mencshely, Nagyvázsony útvonalon abszolváltuk, jellemzően aszfalton. Ez nem tetszett annyira, úgyhogy másnap az erdei utakra építettünk. Kipróbáltuk a spirituszfőzőt is. Sajnos nem kaptunk spirituszt, úgyhogy benzines foltlemosót csomagoltunk főzéshez. Kicsit furcsa lelkiismerettel csomagoltam ki a főzőt, amire nagy betűkkel rá volt írva, hogy GÁZOLAJAT VAGY BENZINT VÉLETLENÜL SE töltsünk bele. De valamivel főzni kellett, és sikerült is, nem robbantunk fel, mint a mellékelt ábra is mutatja. Az első éjszakát békében, Nemesleányfalu határában töltöttük. Megtett út: 16 km.
Másnap reggeli, aztán hadd szóljon a Feldweg:
Nem mondom, az ilyennek van kellemetlen hatása is, főleg, ha ezek az utak nincsenek rajta a térképen. Kicsit eltévedtünk, ami azt jelenti, hogy nem egészen ott kötöttünk ki, ahol szerettem volna, de az irány stimmelt. Vigántpetend helyett nem is olyan hamar Balatonhenyére futottunk be. Ott felelevenítettük az ismeretséget a kék kutak intézményével, sőt, fagyit is szereztünk az egyik kocsmában. Köveskál felé haladtunk tovább, ahol kajáltunk, énekeltünk egy sort a helyieknek, és úgy döntöttünk, megint a Feldweg következik. Ez nem volt túlságosan szerencsés döntés...
Mentünk. Úgy döntöttünk, vagy Révfülöpön, vagy Zánkán kéne kikötni. Mivel a Feldwegek továbbra sem voltak rajta a térképen, kicsit az ösztönömre hagyatkozva navigáltam, mondván "menjünk el a hegyig, át rajta, aztán jó lesz". A hegyig elmentünk. ott találtunk egy tanyát, ahol kis híján nagyon megkergettek minket a kutyák. Eddigre néhányan már többszörös terheléssel haladtunk, hogy a gyengélkedőket könnyítsük. Végül is nagy nehezen - és hosszas bolyongás után - találtunk egy szimpatikus utat, ami tényleg át is vitt a hegyen. Hol lyukadtunk ki? Szepezden! Aki ismeri a partot, tudhatja, hogy pont a két cél között fél úton.
Ott még strandoltunk, sőt ettünk egy jót. Berendezkedtünk alvásra a vasútállomás mellett. Abban is volt valami vicces, hogy egész éjszaka a sövényen száradt az egyik hölgy bikinije, nem mondom, de történt más érdekes dolog is... Ezen a napon kb 35-40 km-t könyvelheettünk el.
Az pedig úgy volt - Jochen elbeszélését idézve - hogy reggel felébredt a vonatra, és hallotta a madarakat. Akkor behúzta magát a hálózsákba, elreteszelte magát, és remélte a legjobbat. Nem így történt. A szó legszorosabb - szarosabb? - értelmében végig lehetett követni a madarak étrendjét rajtunk, mert bizony összetojták a hálózsákunkat rendesen.
Ebédig a strandon pihentünk. Ott főztük meg a levest is a spirituszfőzőn, benzinnel. Nem mondom, volt a dolognak kockázata, de sikerült úgy felállítania főzőt, hogy ha kigyullad valami, egy rugással el lehessen süllyeszteni a Balatonban. Ezek után békésen hazatértünk, alíg 10 km-t hagyva magunk mögött az utolsó napon
