A következő kihívást a kelés, a csomagolás, és a reggeli jelentette. Tíz óra körül már menetkészen sorakoztunk kint a szálloda előtt, és ki is fizettük az éjszakázás költségeit. Következett a reggeli, amit a ház előtt főztünk meg gázon: virsli, tea, kávé, szalámi, und so weiter. Aztán elpakoltunk, most már nekem is jutott szállítanivaló, úgymint egy kis gázpalack, az egyik kis gázégő, vagy két kiló kenyér, és majd' egy kiló szalámi. Szerencsére a 90 literes túrazsák mindezt bírta, bár a mérete már akkor gyanús volt. Hogy én bírni fogom-e, azt akkor még nem lehetett tudni.
A túra a rakodónál indult, az aznapi cél feljutni a Rysy alatti kunyhóba (Chata pod Rysmi). A kunyhó csak gyalogosan megközelíthető, ezért a turistáknak lehetősége van önkéntes vállakozás keretében felvinni ellátmányt, cserébe serpa teát kapnak a kunyhóban (Nagyon finom!!!). Két lehetőségünk volt - szenes zsák á 7 kg, és gázpalack, á 30 kg. Mi nem akartuk magunkat túlbecsülni, meg különben is, tehát négyen bevállaltuk a szeneszsákokat. Némi kis aggályom volt, hogy az így is szépen megrakott hátizsákom mellett el fogom-e bírni, próbáltak lebeszélni róla, de azért csak eltettem azt a szenet. A képen a terminál táblája látható, arra hívja fel a figyelmet, hogy az útvonal csak jó cipővel járható, 2 óra 15 perc alatt. Nekünk egy kicsit több időre volt szükségünk...
Valóban. A táj gyönyörű, az idő is szép volt, meg a táska se volt ANNYIRA nehéz. Viszonylag az elején mentem a sornak, Palival egyetemben, aki nem akart megállni, mert törte a lábát a cipő, én meg azért, mert izgága vagyok. Jól is éreztem magamat, Palival fényképeztünk: ilyen helyeken jártunk:
Rólam is készült egy kép, a szokásos nem túl értelmes fejjel, teherhordó felszerelésben, mögöttem pedig AHEGYEK:
A képért köszönet Palinak...
Szóval mentük, és sok szépet láttunk. Volt egy láncos szakasz is, én konkrétan ott vesztettem el a lendületemet. Felmásztam, akkor még nem is éreztem a hátizsákot, csak akkor, amikor hirtelen fordultam, és a hátizsák teteje - ott volt a szén, nem raktam be alulra - izmosan fejbevert. Tériszonyom van, hajlamos vagyok pánikra, úgyhogy a láncos szakaszt meglehetősen lassan teljesítettem. Ebbe azért belejátszott az is, hogy eltartott egy darabig, míg mászni lehetett, mert sokan voltunk. Még korábban összeismerkedtem egy lengyel fazonnal, aki fent a kunyhóban meghívott egy teára. Ez volt az első ingyen köröm. Lesz még... :-)
Utána már csak lassan poroszkáltam. Kb fél egyre értem fel, három lépésenként megállva. Eddigre kezdtem baromira érezni a szenet a hátizsákban!!! De felértem, másodiknak a csoportból. Pali addigra már a javában pihengetett... Vártunk még egy kicsit a többiekre, majd berendezkedtünk, és kezdtük előkészíteni a csúcstámadást...!
