Annyira úgy tűnik, mégse súlyos a helyzet. Ma reggel felkeltem hatkor, fogtam magam, és bejöttem az egyetemre, hogy leadjam a papírokat. Kilenckor kezdődik az ügyintézés, tehát, hogy Woodstockot megússzam, bejöttem nyolcra. A drótszamár jól teljesített, ezzel el is könyvelhetem magamnak az évad első biciklis támadását az egyetem ellen. Vicces volt kissé megijedtem, amikor ráhajtottam a villamospályára, és rálógott a felsővezeték, de nem volt semmi gond. Bár megjegyezném, hogy egy ekkora városban valószínű lesznek olyanok is, akiknek nincs ennyi szerencséje, vagy annyi esze mint nekem ( 
) - hogy kikerülje a veszélyeztetett szakaszt...
Szóval nyolcra beestem az épületbe, és a büszke második helyet el is foglalhattam a sorban. Az a jó az ilyen reggeli önkéntes jamboree-kban, hogy egész jó fej emberekkel találkozik az ember. Érthető, a balhés arcok ilyenkor még a tegnap esti bulit alusszák illetve heverik ki, na meg nyolcra bejönni a komoly embereknek különben is derogál. Tehát egész értelmes társaságban tölthettem a várakozással ellentétben nem négy, hanem ezúttal csak háromnegyed órát, mert csodával határos módon az ügyintézők negyed órával nyitás előtt megérkeztek, sőt, dolgozni is kezdtek. Arról már eleve nem is beszélek, hogy kedveesek, sőt jó arcok is voltak, mert úgyse hiszi el nekem senki.
Viszont megnyugtató, hogy az egyetemista - ez esetben bölcsész :-) - társadalom még nincs berendezkedve az órák hosszú sorban állásra, és a "ki korán kel, aranyat lel" (vagy egyéb dokumentumot...) doktrínát se ismeri. Ez azért történelmi elégtétel a jegyrendszeres és egyebes sorban állásokért,úgy tűnik a mostani nemzedék ezt már nem ismeri. Mellékesen jegyezném meg, én sem. Szóval megszabadultam a papíroktól. Halvány, de nem elhanyagolható remény van arra is, hogy néha itt-ott szűkösnek ható büdzsémet kiegészí az egyetem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez a kör végérvényesen le lenne futva. Hiánypótlás címén még három dokumentumot kell benyújtanom. Ezeknek viszont már az az előnye, hogy nem az a gond, hogy hogyan adom le őket, hanem hogy hogyan szerzem be...
