Na hát e föntire nem panaszkodhatom. Cserébe több, már-már filozófiai magaslatokat célzó felismeréseket tettem az elmúlt néhány napban. Kezdjük szépen sorban, hogy ne vétsünk a lineare Erzählkunst magasztos szabályai ellen:
Csütörtökön nagybátyám szavaival élve bebizonyítottam, hogy az IQ-m nem "szerencsére negatív", azaz nem felejtettem el a megbeszéltek szerint meglátogatni. Jót beszélgettünk - nagyon itt volt az ideje. Mindig újra örülök, hogy vannak emberek, akik még nálam is jobban bíznak abban, hogy boldogulni fogok az életben. :-) Sokat segít az ilyesmi depressziós napokban. Sőt, ha minden igaz, egy Coffee 2 Go termoszt is sikerült szerezniük nekem, arról a nagyszerű kabátról nem is beszélve, amit szintén elhoztam. Szóval most van valami új csoda. MAjd meg kell tanulnom használni. Meg mosni.
Délután lengyelen voltam, meg szétestem. Nemes egyszerűséggel. És kezdtem rájönni, hogy még ha dolgozni fárasztó és unalmas, akkor is ez az egyetlen módja annak, hogy a dolgok megoldódjanak. Ennek a jövőben még fontos szerepe lesz.
Pénteken franciául tanultam. nem túl jó hatásfokkal. Fáradt voltam, meg beteg. A szódolgozatomat pedig nem teszem be a családi archívumba, azt hiszem. Délután jól kiborultam, és aludtam egy nagyot. Hosszú ideig utoljára.Voltunk Évivel kebabot enni. (a gyros nekem görög kaja, a német Döner kifejezést használnám a legszívesebben, de magyarok vagyunk, illetvemagyarul beszélünk. Prawda? ;-) )
Szombaton tanultunk Évivel, főztem megint egy lencsefőzeléket. Ez már nem lett híg, és a változatosság kedvéért most KEVÉS volt benne a fűszer. Délután Daninál festettünk. Ez nagyon party dolog ám. Csak utána ragad az ember a festéktől. :-(
Vasárnap hajnalban elhúztam istentiszteletre. Cseri Kálmán prédikált, szokásához híven nagyon jól, és értelmesen. Ettől függetlenül is megértettem valamit: Miért szerepel a parancsolatok között a "Szenteld meg az ünnepnapot!" Nekem már hosszú ideig nem sikerült, és olyan is lett. Szóval ennyire régen épültem le. Valószínű nem utolsósorban azért, mert ennyit még szerintem életemben nem tanultam. A múlt heti lengyel kiselőadásomat kellett írásba önteni. Remélem kellőképpen irodalmi stílusban sikerült megoldani a dolgot, az előírt tíz oldal kisujjból meglett. Rontotta az esélyeimet az is, hogy le kellett szaladni Daniékhoz, mert a munkásgatyám zsebében maradtak a csavarok, ami a szereléshez kellett. Felpattantam a biciklire, és Buddhára tekertem magam a lezárt belvároson keresztül. És vissza. ezt nagyon utálom. Leizzadtam, mint az állat. Utána laza két és fél óra kényszerpihenő, és befejeztem a dolgozatot. büszke vagyok magamra.
Hétfőre virradóan nem nagyon tudtam aludni. Nem is vesztettem sokat, amúgy is csak hat órát aludtam volna. Lehúztam az öt órát az egyetemen, leadtam a dolgozatot, és nyomás Daniékhoz festeni. Én inkább a Handwerker-szektorban tevékenykedtem, azaz csavarokat szereltem be és ki egy fúrógép-csavarhúzóval. Ahhoz képest, hogy volt ilyen kétszer a kezemben, egész jól ment. Semmit nem tettem tönkre. És sört is kaptunk, úgyhogy igazán jó kedvvel lehetett dolgozni. Kicsit elfáradtam.
A dologról képet adhat például az, hogy ma reggelre virradóan, hajnali ötkor vettem észre, hogy még mindig utcai ruhában fekszem az ágyon. És nem részegség miatt. Álmos voltam.
Ma meg... majd később...
Szóval szakítsatok időt pihenni. Visszatérve a "Szenteld meg az ünnepnapot"-kitételhez, azért lett kitalálva. Az ember nem működik jól, ha napokig megy teljes gőzzel. Pihentetni kell azt a motort... :-)
