Van egy ilyen nagyon régi bölcsesség, hogy utálom a hétfőt. Nekem ez fokoztottan érvéényesül, pláne ilyen rövid hétvége után. Menetrend szerint nyolctól hétig vagyok iskolában.
Már az éjszaka se nagyon tudtam aludni - vissza kéne szokni a gyógy-pálinkára alvás előtt - úgyhogy lehet, hogy összesen 4 órát se aludtam. Azért lehúztam az egész napo, bár voltak szakaszok, amikor tényleg csak a mobilnet tartota bennem a lelket. Hétig kitartottam, azt hiszem egész jól.
Begyűjtöttük egymást Évivel, és mint aki tudja, hogy valami nagyon egészségtelenre, sőt zsírosra vágyom, közölte, hogy mekis vacsorát akar. Úgyhogy jót ettük, érkezés haza negyed kilenc. Akkor jön egy kolléga, és kérdezi, hogy honnan jövök - egy akkora iskolatáskával, mint egy ház. Hát... vajjon honnan.
Mindennek tetejébe elhatároztam, hogy megvásárolok egy CD-t. Legálisan, fizetek érte - azért van kártyám - és akkor letölthetem MP3-ban. Illetve letölthetném, ha lenne amerikai címem. Mert csak ott működik. Azért nem gondolom, hogy ennyire megéri az egész világot az USA-n kívül kizárni a bizniszből. Nem hiszem, hogy ez a megfleelő, piacorientált szemlélet. Így esetleg kicsit drágábban, hagyományos CD-n kell majd megvennem. So ein Dreck! De legalább az ügyfélszolgálatos rendes volt...
