Annak idején, amikor még sűrűbben megfordultam a kórházban a pofám kezelése okán, felírtak nekem egy kenőcsöt, ami kiszívja a pattanásaimat. A kenőcs büdös, ragad, állagra mint egy gyenge hasmenés, de hat. Sajnos kiújult a nayavalyám. Találtam még egy levél antibiotikumot, azt elkezdem enni, valamint bekentem a pofámat ezzel a trutyival. Utálom...
És már látom magamat, negyvenes éveim teljében, amikor is szépségkúrán veszek részt otthonomban minden este, és felkenem magamra ezt a szart, miközben a kamasz lányom az arcra pakolt uborka jótékony hatásáról prédikál nekem, mire én szépeket gondolok, és felteszem a borogatást. A szépségért szenvedni kell...
