Nem szeretek hivatalba járni. Akik ismernek, tudják, hogy nagyon türelmetlen vagyok, és állandóan rohanok valahova - kivéve amikor blogolok - tehát egy hivatallátogatással-ügyintézéssel töltött délelőtt elég hamar kicsapja nálam a biztosítékot. Ilyenkor szóba se lehet velem állni. Külföldi ismerőseim valószínű nem is értik, miért kell ezen kiakadni, bár az a két fiatalember, akikkel kórházba mentünk a nyáron egy dunántúli megyeszékhelyre, lehet, hogy megértik a problémát.
Viszont az elmúlt két hétben többször pozitívan csalódtam. És mivel a csalódás pozitív volt, nevet is mondhatok:
- T-Mobile: Jó, rendben, valószínű az ügyfélszolgálatos urat kicsit jobban fizetik, mint az állami alkalmazottakat, bár ez se biztos. Lényeg az, hogy próbált segíteni, még javaslatokat is tett, hogyan faraghatnám lejjebb a számlámat, egyszerűen érdekelte a nyűgöm. Úgyhogy mindannak dacára, hogy majdnem az egész havi ösztöndíjamat ott hagytam telefonszámla címen, aránylag jó érzéssel jöttem ki az üzletből.
- OEP: már a múlt héten gondolkodtam azon, hogy ki kéne váltani az EU-s Egészségbiztosítási Kártyát. Bementem a Teve utcába - nem a rendőrségre - tíz perc alatt sorra kerültem,elkérték a papírjaimat, majd a hölgy észrevette, hogy az APEH-en keresztül fizetek, ergo külön kell TB-hozzájárulást fizetnem - lásd az ide vonatkozó ömlengéseket decemberben. Ekkor beindult egy nagyon családias "jöjjön fiatalember, majd mi segítünk"-folyamat, elém sereglettek vagy hárman, épp csak teával nem kínáltak meg, és próbáltak sürgősen rábeszélni, hogy legalább egy kettős állampolgárságot szerezzek már, mert valószínű akkor olcsóbban megúszom. Kiadták a kártyát és minden nagyon jó volt. Az egész bizniszre ráment kb 20 percem várakozással együtt. Van remény! Lehet, hogy az állami cégeknél is megtanulnak végre bánni az ügyféllel?
