"Nous allons gagner!
Irgendwann einmal!"
(Les morts Coulottes)
Ennyit egy elszúrt tréfáról! Nem keveset röhögtem rajta a mai franciaóra végén.
Azt hiszem, egy kicsit keményen láttam az ifjúság fegyelmezéséhez. A Ferenciek terén szálltam fel a Metróra, és nem lehetett felférni a kocsira. Az ülések meg üresek, bent van hely. Kicsit elkattant az agyam, és ölbéli kis hátizsákommal (~ 5-10 kg), és egyéb védelmi fegyvereimmel (termosz, kulacs, korsó), keresztülmentem az értelmes pesti közönségen, mint a kés a vajon. Azt hiszem, nem voltam osztatlanul népszerű. Az Árpád hídnál már kezdtem sajnálni a dolgot, csak nem nagyon tudom, mit lehetett volna csinálni.
És a népnevelés mára még nem ért véget...
