Továbbá a napokban megvilágosodtam azügyben is, hogy miért van oka ennyi embernek panaszkodni ebben az országban. A válasz: L'Oreal. Mert megérdemlem!

Vasárnap jöttünk haza Évivel Torbágyról. Szép meleg nap volt, mintha csak kirándulásra és Pestre visszautazásra találták volna ki. A MÁV felelősségét nem akarom firtatni, hogy a szokásos csatolt FLIRT helyett miért csak szóló jött, de tény, hogy a Torbágyon felszállt utasoknak már esélyük sem volt leülni. Ami önmagában nem baj, meg huszonöt percet tényleg majdnem mindenki tud állni, de...

De aztán megnéztem, hogy miért is ilyen áldásos a helyzet. Rendszeres, hogy a négy ülőhelyes ablakos helyeken ketten ülnek, kettőn pedig táskák utaznak. Nomármost én is szeretem, ha van hely a vonaton, de ez azért túlzás. És sajnos mindenütt ez a hozzáállás. Én nem kárhoztatni akarok senkit, mert ennek részese vagyok én is. De mostmár tudom, hogy ha nem változtatok magamon - és az ebben az országban lakó rajtam kívüli durván tízmillió embernek is ezt szeretném sok szeretettel javasolni - akkor a mi gyermekeink még sokkal nyavalygóbb, állandóan panaszkodó kis lúzerek lesznek, akik ráadásul elviselhetetlenek. És ráadásul ez egy öngerjesztő folyamat. Mert mindenki azt mondja, hogy "csak akkor maradok fent, hogyha keresztülgázolok másokon". Sajnos ma ebben az országban ezt nagyon sokan hiszik így. És nem tudják, hogy mindössze a saját és gyermekeik jövőjén gázolnak keresztül. Úgyhogy akciót hirdetek: 

Mindenki keressen minden napra valamit, egy lehetőséget, hogy NE gázoljon keresztül valaki máson, hanem mondjuk észre vegye, hogy segíthet. Mindjárt jobb hely lesz ez az ország, meglátjátok! Hajrá!

Na ez most kikívánkozott... :-)