Nomármost. Ha nem lennék ekkor balfácán, akkor még szórakozhatnék is magamon, és igazán elmondhatnám, hogy vidám életem van. Viszont beütnek az állítólagos magyar gének is, hogy mindenen nyavalyognom kell. Ez van.
Szóval. Eltelt ez a nap is. Felkeltem, elrontottam a gyomromat az ebéddel - tartok tőle, hogy több zsír volt benne, mint fehérje - és mostam. Meg tanultam. Brrr.
Este levezetésnek - meg hogy ne mindenféle egyéb nyűgökön gondolkodjak, felültem kis járgányomra. mondván, útvonalengedélyt kell neki szerezni a koli-Pasarét útvonalra. Na sikerült is. Jó vagyok :-)
Vízivárosban vannak gyönyörű részek. El tudnám képzelni, hogy ott lakjak. Összesen mehettem vagy 20 km-t, majdnem, és piszkosul jól érzem magamat. Juhééééééééé
Szegény járgány kevésbé, valami nagyon kattog rajta, csak nem tudom mi. Tartok tőle, hogy nem lesz ennek jó vége.
