Ígéretemhez híven nyomban beszámolok a virágkötészetről.
Nem kell attól tartani, hogy hirtelen pályát választottam, semmi ilyesmi nem történt, sőt, kultúrember se lettem, még a szépérzékemet sem találtam meg. A dolog ennél sokkal egyszerűbb. A holnapi konfirmációra készítette elő az ifi a templomot. Én meg - hiszen annyi időm van - próbáltam segíteni. Ez sajnos megrekedt a próbálkozás szintjén, de nagyon jól szórakoztam közben, és annyit is elkönyvelhetek, hogy legalább kárt nem sikerült okozni. Első forduló ezzel lezárva. Természetesen biciklivel érkeztem a helyszínre, úgyhogy hazafele is azzal mentem, dacára, hogy a cukrom kezdetben tiltakozott ellene rendesen. Nem baj, kis extra inzulin tud segíteni. Közben Máté barátom - nélküle semmi sem történhet parányi életemben, legalábbis néha komolyan azt hiszem - bejelentkezett telefonon, és kertelés nélkül nekem ugrott, hogy mi keletkezik az Urán bomlásakor, és K-betűre kezdődik. A többiek meg kiröhögtek, mert csak a választ hallották... :-)
Szóval hazaestem, pihentem egy fél órát, aztán vissza. Ezzel mindenesetül ma teljesítettem a 40 km-t. Ahogy befutottam, szembesültem azzal, hogy ropit kéne szerezni, mert a közös ifi-csipegetésre az nincs. Abban a percben csak én voltam motorizálva, úgyhogy indultam a biciklihez, amikor jönnek szembe, hogy "elcsesztétek a virágokat!". Elrohantam ropiért, és már előre örültem a második fordulónak. :-)
Lett is. Kiderült, hogy nem mi rontottuk el, csak nem volt valami ott, aminek ott kellett volna lennie, úgyhogy azt is gyorsan összedobtuk. Ezúttal jóval többen. Akkor hozott valaki kipróbálni valami indiai rágó-dohánypótló-cuccot. Kicsit égetett. Egyesek a nyers füstölőhöz hasonlították. Én nem tudom, csak attól félek, hogyha ez a trutymó begyullad a gyomromban, akkor biciklivel meg se állok Győrig, olyan ereje van.
Vacsorára luxusoztam. Ettem három bagettet, meg hat virslit, sütve, mikrózva, meg minden. Most álmos vagyok, és nem bíztat túlságosan a holnapi kelés...
