Mostanában semmi sem megy úgy ahogy kellene! Reggel nagy nehezen felkeltem - kétszer is, mert Dani egyszer elfelejtette kikapcsolni a vekkert - és mosakodtam, meg tanultam. Na ennyit az önmarcangolásról. Bementem kettőre ZH-zni, röviden, ez gyalázatos lett. Remélem a 2-est megadja, ha még jobb lesz, akkor nincs igazság a világon. Ha rosszabb, akkor van, de annak se fogok örülni...
Visszajöttem, és bevásároltam a hétre. Virslin fogok élni. Ami nem rossz dolog - TESCO Baromfi - csak kizárólag nyersen fogyasztható. Egyébként gyalázatos, de majd kreatív leszek.
Dani kitalálta, hogy menjünk pingpongozni. Máté (Tömördi & Bányai) kapható volt a dologra, én hasonlóképpen. Beát meg beszerveztük. Egész konkrétan játszottunk, míg a szél, meg a feltörekvő indulatok rá nem bírtak minket, hogy abbahagyjuk. Voltak közben is elég érdekes momentumok. Egyszer - többször is - kirepült a labda az utcára, és én mentem ki érte. Odafele, mint a jóféle gyalogoskatona, kiugrottam a rács és a szögesdrót között némi mászóelemeket is bevetve. Visszafele sajnos nem tudtam az alapra támaszkodni, úgyhogy felpattantam a kapura, és a szögesdrótot tartó rúdba kapaszkodva kezdtem ereszkedni vissza az udvar biztonságába, amikor furcsa dologra lettem figyelmes. Mintha más ütemben ereszkedtem volna, mint a helyzet indokolná. MEGHAJOLT ALATTAM A RÚD, AMI TARTOTTA. Nagy röhögés és biztonságos földetérés után megvizsgáltuk a rudat, hát majdnem eltörött. Gyenge ez a nyavalya, a csökkentett harci súlyomat sem bírta. Mi lenne, ha teljes versenysúllyal - 85 kg - támadnék, nem csak a fogyott - 70 kg-s - állapotra. És különben is, ez olyan gyász: a hollywoodi filmekben ezek a kerítések mindig komoly akadályt jelentenek, James Bondba akkor szeret bele az aktuális csaj, amikor leszed egy ilyen cuccot, vagy legalábbis átmegy rajta. Én meg? Letörik alattam basszus, és akadály legyűrve! Ez most hogy van? Máté hasonlított valami szovjet ügynökhöz, aki nem hagy infrastruktúrát maga mögött... Ez már történelem.
Aztán tanultam tovább. És meglepő felfedezéseket tettem, miközben a középkori Skandinávia történelmével foglalkoztam. Szó van itt valami Erikről, akiről valami utat neveztek el: Eriksgata. Anno Litvániában - a Polocko Gatve egyik házában lakozva - törtem a fejemet, hogy a Gatve, mint út, utcamegjeleölés honnan származhat ebben a szláv környezetben. Hát a történelmi aspektusokat ezek szerint figyelmen kívül hagytam, mert a skandinávos-Hanza korszakra nem gondoltam, mint potenciális forrásra. Pedig bejött. De hogy ez ilyen lenne... Cseles
