Miutána többi teherhordó is felérkezett, kicsomagoltuk a szenet, és megittuk először is a jól megérdemelt serpa teát. Jól nyomják. Kisebb bilinyi mennyiség, szabályosan felfűt!
"Hogy legközelebb bevállaljuk-e? Ki tudja?"
Hatalmas élmény volt, sőt, bvallom, büszke voltam magamra. Ezek után indultunk felfele a Rysyre, Lengyelország legmagasabb csúcsára. A határ pont a csúcson megy keresztül, úgyhogy még érdekes is:
"Itthon vagyok, holnap indulok haza"
Szóval a tisztelettétel is megvolt, holnap indulunk haza, hogy kezdődjön a rohanás előről. Köszönöm srácok. Gyönyörű volt a környék sokat fényképeztünk valamennyien, a képekről a fénykép-rovatban később.Itt térerő is volt, úgyhogy innen repítettem világgá az üdvözleteket haza.
Nagyon nem akartam mozgolódni, mert tériszonyom van, meg a szél is erősen fújt, úgyhogy lassan elindultam lefelé. Az előző tavakat fentről látni sem utolsó dolog:
Valahol ott van lent a kunyhó is, ahol aludni fogunk. Ezen a napon másztunk fölfele vagy 1000 m-t, és lefele vagy 200-t. Fent voltunk, jó volt, szép volt. Következzen a pihenés... a kunyhóban...
